Névadónkról

 

Kátai Gábor 1831. október 4-én született az akkor még Nagy-Kun-Karcagon. Alacsony sorból, egyszerű földműves családból származott. Elemi és középiskolai tanulmányait Karcagon végezte.

 

A tanulni vágyó ifjú 14 éves korától (1845-től-1851-ig) Hollay József gyógyszertárában volt segéd. Közben 1848-ban gyógyszerészi vizsgát tett. 1851-ben beiratkozott a Budapesti egyetem gyógyszerész karára. 1856 őszén megkezdte tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán. Itt ismerkedik meg olyan világhírű hazai orvosokkal, mint Semmelweis Ignác, Arányi János, Balassa János.

 

Az Orvosi Hetilap hasábjain értékes cikkei jelentek meg. Az első magyar nyelvű gyógyszerészeti tankönyv egyik szerzője.

 

1859-ben Markusovszky Lajos maga mellé veszi az Orvosi Hetilaphoz rovatszerkesztőnek.

 

1858. június 19-én a Természettudományi Társulat tagjává, majd 1960. december 9-én másodtitkárává választják.

 

1861. március 13-án megválasztják a Nagykunság kerületi főorvosának. Ekkor teszi közzé az Orvosi Hetilap hasábjain kora egyik legkorszerűbb javaslatát: "Javaslat a közegészségügyi dolgokat illetőleg." Tanulmányában javasolja: létesítsenek több és nagyobb férőhelyű kórházakat, jó ivóvizű kutakat, közfürdőket és sürgeti a mocsarak lecsapolását.

 

Karcag város tanácsa - Kátai Gábor kérésére - 2.000 aranyforintot szavaz meg támogatásul a külföldi tanulmányútjaira, ahol alkalma volt kora neves tudósaival, orvosaival találkozni, hallgatni előadásaikat, megismerni a hazai viszonyokhoz képest rendkívül fejlett angol és francia orvosi létesítményeket.

 

Karcagon írta meg a 3 kötetes, a Budapesti Gyógyszerésztestület kiadásában 1867-ben Budapesten megjelent 7 ív terjedelmű mű ráeső részét. Állattant, ásványtant, növénytant és gyógyszerészeti ismereteket foglal benne össze.

 

1862. március 20-án külföldi tartózkodása alatt a Földtani Társulat tagjává választják.

 

Pestre kerülve ismét részt vesz az Orvosi Hetilap szerkesztésében és a népszerű természettudományos előadásokat kidolgozó bizottság munkájában.

 

1865. január 3-tól szülőföldjén folytatott magánorvosi gyakorlatot.

 

1868. április 16-án elfoglalta a tiszti főorvosi állást.

 

1873-ban újra színre lép a század veszedelme: a kolera. Amikor a kolerajárvány igen veszélyessé kezdett válni, az országot 11 körzetre osztva, mindegyik élére ún. "cholerabiztos" orvost küldtek ki. A legnagyobb ilyen körzet élére Kátai Gábort nevezték ki. Körzete: Heves megye tiszántúli része, Nagy-Kunság, Békés és Pest megyék, Kiskunság és Kecskemét városa.

 

1878. február 24-én Kunszentmártonban sorozáson váratlanul agyvérzésben meghalt. 1878. március 2-án temették el Karcagon, a Déli temetőben.

 

Kátai Gábor, a Nagykunság "orvostudora" rövid élete során nagyban hozzájárult az orvosi és gyógyszerészi tudományok fejlődéséhez. Nagy tisztelet övezte. Emléke előtt tisztelegve, születésének 160. évfordulója alkalmából, 1991-ben vette fel kórházunk a nevét.